�res fejemben kongnak a r�gi eml�kek,

Bedagadt szemeim a s�s k�nnyekt�l �gnek.

Magamra hagytak, mint M�zest a foly�n�l,

Eladn�m lelkemet, meghaln�k, ha hagyn�l.

Er�sen fogod, m�g t�r�keny kezemet,

Meg�rz�m k�ts�gbe esett tekinteted.

K�nnyekt�l nedves m�g k�t kis�rt sz�p szemed,

T�kr�db�l visszatekint r�gi �leted.

Valaha tal�n Te is boldog volt�l,

De meg�rteni engem sosem tudt�l.

Mindent mi bennem �lt a porba dobt�l,

Szerelmem csillag�n vadul tapost�l.

Az �nz�s dikt�lja sz�ved ritmus�t,

B�nultan n�zem b�neid hull�s�t.

Soha nem sajn�ltam sz�ved v�gyalm�t,

Csak f�jt, hogy bez�rtad lelkednek h�z�t.

V�rom, hogy megv�ltozz „hisz �n m�g SZERETLEK”,

Egy szavadra, t�z�n-v�zen �t k�vetlek.

Vesd le hazugs�gt�l neh�z �larcod,

Ne kezdj�k el �jra a r�gi harcot.

Felejts�nk el mindent, hisz ami volt elm�lt,

�llhat el�tt�nk m�g boldog �s tiszta �t!

Mutasd ki sug�rz�an sz�p f�nyedet,

�s egy�tt tessz�k boldogg� �let�nket!